Üres hold

Vonyítva sír a hold,

A világ már szakadt folt.
Üres szemem az eget nézi,

Üres szívem csak őt érzi.

Ki vagy?

Hol vagy?

Merre szaladsz?

Miért viszed a holdamat?

Miért fáj?

Mi vár?

Üres szavak?

Hiába az idő előre halad.

Felnézek, s mondanám:

Sikítva nyög a hold,

A világ már mosott folt.

De nem igaz…

Üres szemem a semmit nézi,

Üres szívem a semmit érzi.