8. Szívdobbanás: Biztonságos árnyak

            „Szív kéri, szívességet, szívedtől,

            Légy kegyelmes a gyengéhez,

            Rosszra ne használd az erőd,

            Irgalom, hidegvérrel keverve,

            Ez manapság a hosszú élet receptje.”

            Álom jó napod, álomszép idővel, álom jó programmal a sráccal, akiért majd megveszel. Voltatok vidámparkba, sokat nevettetek, ültetek hullámvasúton, óriáskeréken, szellemvasúton. Sétáltatok kézen fogva, közös fagyit ettetek, rettentő jól éreztétek magatokat, sokat beszélgetettek, még egy kicsit lelkiztetek is.

Nyert neked egy hatalmas plüsspingvint, mivel hallotta, hogy egyszer ezt is mesélted Anita Blake-ről. Amikor azt hurcoltátok haza, a park egy elhagyatott kis helyén magához húzott és megcsókolt, a keze a derekadat ölelte, érezted minden szívdobbanását, a fogait az ajkaidon, a nyelve finom táncát a szádban, érezted a biztonságot és a szeretet.

Képzeld el hogy ilyen napod volt, ezek után sétálsz haza. Utána még állj meg elolvasni, a pasid sms-ét, amiben azt írja, hogy milyen jó volt a veled töltött idő.  Azt hiszed semmi nem képes a napod elrontani. Mi fog megingatni ebben a hitedben? Senki? Biztos? Na? Akkor elmondom:

Pl. az kurvára szét tudja cseszni a napodat, ha kisebb aknavetővel robbantanak krátert a lábad előtt. Velem ez volt…

Futni kezdtem, ahogy a lábam bírta. Baromira beijedtem. Szerintem veletek is ez történt volna, nekem ne mondja senki, hogy ő nem ijedt volna meg. Elég félelmetes látvány látni előtted a betont darabokra robbanni, főleg ha tudod, hogy nem állsz megváratlanul, te is azon a talpalatnyi betonon álltál volna.

Falak suhantak el mellettem, elég jó tempóba ahhoz, hogy ne találjon el senki. Persze azért nem sok hiányzott. Ha hátrapillantottam volna, biztos, hogy kilyuggatott házfalakat látok magam mögött. A lövések hangja bántotta a fülemet, egyvalami vigasztalt, ezek a golyók legalább puskából jöttek. Oké, hogy akkorák voltak, ami egy elefántot is kifektet, de az aknavetőhöz képest már javulás volt.

Nem tudtam mit csináljak, nem volt tervem, csak futottam ahogy bírtam és igyekeztem nem lelövetni magam. Elkövettem azt a hibát, hogy pánikolni kezdtem.

Akkor néztem csak fel, hogy merre megyek. A turisták által közkedvelt sétáló utca felé tartottam, nagyszerű…Gratulálok Esther! Ezt aztán jól megcsináltad!

Parkoló autók mellett tartott az utam, nem volt időm nézni, hogy ülnek-e a kocsikba, reméltem nem mert akkor velem együtt nyakig ülnek a … bajban. Jó, tudom, hogy tudjátok, hogy eredetileg más szóval akartam kifejezni magam, nem kell kommentálni.

Hirtelen ajtó csapódott a térdemnek, azt hittem összeesek annyira fájt, bár tudtam, hogy nem engedhetem meg magamnak most azt a kiváltságot, hogy szenvedjek. Tovább akartam menni, hiába nem tudtam még én sem, hogy merre. A lábamat már raktam volna előre amikor erős kéz kulcsolódott a csuklómra. Nem emberfelettien erős, de erős, és ez most épp elég volt.

Berántott a sötét, talán golyóálló üvegű kocsiba, valaki bevágta mögöttem az ajtót. A számra erős kéz tapadt a számra, orromra. Szinte levegőt se bírtam venni, nem hogy megszólalni.  Éreztem, ahogy elindul alattam a kocsi. Legalább kétszázzal mehetett a rajtam csüngő férfival az ülésbe préselődtünk. Úgy éreztem ez egy jó alkalom a szökésre.

Beleharaptam a férfi tenyerébe, hogy miért is gondoltam, hogy férfi? Hát mert elég erős parfümöt használt hozzá, és elég kemény illat volt, mondjuk ettől nyugodtan lehetett volna transzvesztita, de kétlem, hogy bármilyen csajnak, zabáljon akármennyi steroidot, ilyen alkarja lehetne. Nem az, hogy annyira izmos volt, nem voltak felfújt izomhurkái, de ilyen szikár és ilyen erős izomzata alkatilag csak egy férfinek lehet.

Éreztem, ahogy a vére a fogaimon csurog lefele, az államra ér és onnan az ölbe csöppen. Mély hangon káromkodott és elengedte az arcomat. Egy kézzel keményen fogta a csuklóimat, a véres kezével a nyakamat fogta tarkónál. Király. Még lefejelni se tudtam.

-                          Ha kicsinálsz legközelebb nem húzlak ki a szarból – nézett rám. Nem láttam az arcát, vigyázott, hogy a kocsi homályos részében maradjon.

-                          Hogy mit csináltál? – kérdeztem vissza kábán.

-                          Megmentettelek, lehet nem tűnt fel. – morgott az ismeretlen pasi. Elneveztem IP-nek…

-                          Nem tűnt fel! – csattantam fel. Megmentés ide, megmentés oda én nagyon is akaratom ellenére voltam a kocsiban.

-                          Az látod nagy kár – hiába dühös éreztem a hangján, hogy nyugodt. Utálom, ha valaki nyugodt a környezetemben, miközben én tombolok.  Mit képzel magáról, kicakkozta volna az arcát, de furcsán ismerős volt a hangja, nem akartam addig felismerhetetlenre verni, amíg nem láttam. Ez volt a nagy mázlija. Megesküdtem, hogy amint meglátom az arcát, ha ismerem, ha nem pépesre verem. Majd utána ráérek üdvözölni. És ekkor megtörtént, egy lámpaoszlop alatt haladtunk el, amikor döccent a kocsi, akaratlanul is előre dőlt. Ez Klash, az árvaházi nagyszerelmem!