1.
 DECEMBER eleje van és ilyen kemény telünk még nem volt az idén annyi szent. A seggem lyuka is befagyott és még epilálnom sem kellett mert a szőröm lefagyott mindenhonnan. Igen még onnan is. Nem tudom, hogy kit mint érint a hideg, de ha nincs ki felmelegítsen az szar ügy. De legalább szép fehér karácsonyunk lesz ami itt St. Louisban nem igen volt példa mióta itt élek. Hó minden éjjel esett így a gyermekek az utcában kellő képen megfürdették egymást pont az én házam előtt. Az időjósok az új jégkorszakkal fenyegetőznek, de én már annyi mindent átéltem, hogy már nem tud meghatni max bunda bugyit hordok 5millió évig nagy cucc. Nem gáz. Viszont a kandallómból áradó meleg és a tűz látványa nagyon jól hatott a lelkemnek mivel már fél éve nem láttam a fiúkat, de őszintén szólva jól is meg rosszul is esett mert vágytam az érintésükre és a szeretetükre, de az életem lényegesen könnyebb lett. Tudom, tudom önzőn hangzik, de tényleg így van. Miért ne lehetnék kicsit most én is önző egyszer a kurva életben.
 Most éppen a nőgyógyászomhoz tartok mert az éves ellenőrzésnek meg kell lennie mert nem szeretném ha kellemetlen meglepetések érnének úgy 20 év múlva. Mint például egy gomba vagy valami más kellemes meglepetés. Én mindig biztonságos kislány vagyok, de semmi sem biztos, csak a halál meg az adó meg még valami, de az most nem jut eszembe. Nagyon utáltam nőgyógyászhoz menni mert férfi az illető. Egy nagyon öreg vén férfi, ha tippelnem kéne 70 és a halál között van a manusz. Bár sejtem miért nem ment nyugdíjba, de ő esküszik rá, hogy boldog házasságban él. Blake nagyi szerint messziről jött ember azt mond amit akar. Valamit tudhatott az öreglány. Szóval az emberünk az én legszemélyesebb és legintimebb helyemen fog nyúlkászni és mind ezt miért mert diplomája van. Nem sok férfi büszkélkedhet a bugyimmal, de hát fő a biztonság emberek.
 Leparkoltam a kocsimat a parkolóban ami hozzá teszem nem volt egyszerű művelet mivel mindenki nekem akart jönni méghozzá hátulról amit megjegyzek az ágyban sem engedek ezek meg csak úgy beletolatnának a kocsimba. Persze volt anyázás meg nemes újmutogatás, de semmi komoly. De végül is sikerült eljutnom a rendelőig. Feltételezem csak azért vagyok ilyen béna mert még nem jutottam hozzá a reggeli kávémhoz na meg azért mert hétfő van. Talán tényleg húzós lenne rossz hírt kapni karácsony előtt, de én biztos vagyok benne, hogy semmi kellemetlen nem érhet mert jó kislány voltam. Ugye?
 A szokásos korház szagot éreztem. Utoljára 6 hónappal ezelőtt voltam korházban az Edward féle kis rögtönzött akció miatt, de egy jó barát mindent megbocsát, hát persze. A legjobb korházat választottam mert már elég rémmesét hallottam a híradóból és én sem akartam hasonló sorsra jutni mint a tévében szereplő emberkék. Habár lehet, hogy megrendezték mert a tévé világa manapság mindenre képes a nézetség érdekében lehet, hogy talán a híradónak még lehet hinni, de mindenki aláírhatja, hogy én vagyok a földkerekség legbizalmatlanabb embere hát ilyen időket élünk manapság.
 A várakozó ahol ültem tisztának tűnt, de semmi sem az aminek látszik. A falak fehérre voltak festve a padló világoskék volt. A székeken pedig az utánam következő úgymond halálraítélt következett, de láttam terhes nőket is. Mellettem ült egy nagymellű szőke barbie baba. Tuti, hogy se a haja se a melle nem volt eredeti. Végigmértem és észrevettem, hogy se a körme, de még a szempillája sem volt eredeti egy ötöst rá, hogy a szája sem. Bűzlött a drága parfümtől és úgy csámcsogott a rágójával, hogy még az én fülemnek is sértő volt. Teljesen fehér ruhába öltözött és olyan pici volt, hogy én pirultam a látványtól nem, hogy még ilyen szerelést fel is vegyek.
-HIV tesztre jött?- Kérdezte a csaj.
 A hangja olyan vékony volt mint egy egéré, de nem akartam bunkó lenni.
-Nem csak rutin vizsgálat.
 Majd hülyén egymásra vigyorogtunk. Le mertem volna fogadni, hogy a fél város már látta a bugyiját. De nem volt időm ezen töprengeni mert szólítottak és én mentem is. Nem esett nehezemre, hogy ott hagytam újdonsült barátnőmet.
 A nővérke hosszú barna hajú volt és lófarokban fogta össze. Kedvesen mosolygott és beinvitált a rendelőbe. Még a szeme is mosolygott nem csak a szája. Láttam rajta a jegygyűrűt, de nem mertem volna megesküdni, hogy azért vidám mert megkérték a kezét vagy mert alapjáratban is ilyen a természete.
-Most fog férjhez menni?- Kérdeztem mosolyogva. Nem akartam bunkó lenni cserkész becs szóra csak kíváncsi voltam és gondoltam csak nem lomboznám le ha megkérdezném.
-Igen. Már olyan rég vártam, hogy megtegye.
-Hát akkor gratulálok.
-Köszönöm a kedvességét. Nos akkor megvizsgálom asszonyom ha nem haragszik, hogy terelem a témát, de sok a beteg.
 Majd hanyatt estem és úgy gurultam el szégyenemben hát én ezt a csajt nővérkének néztem nem orvosnak. De előítéletes vagyok. Túl sok időt töltök pasik társaságában ez így nagyon nem lesz jó. A doktornő nem akadt fenn a dolgon és gondolom kiült az arcomra a döbbenet ő megpróbálta kicsit oldani a feszültséget.
-Doktor Cameron vagyok örvendek a szerencsének én vettem át az édesapám helyét aki nyugdíjba ment mert elvileg én a különleges ügyosztályon dolgoztam a mostani vőlegényemmel, de úgy gondoltam, hogy ha összeházasodunk akkor örökké egymással lennénk 24 órán át és az nem igazán tenne jót a kapcsolatunknak, nem igaz?
-De teljesen igaza van.- Én is oldani akartam a légkört mert aranyos csajnak látszik és gondoltam úgy is annyi az ellenségem miért ne lehetnék egy valakivel jóban.
 Így jó kislány módjára levetkőztem a szokványos kis seggkilógatós pöttyös korházi ruhába. Nem voltam tök pucér azért a melltartót magamon hagytam, én kis szemérmes. Felfeküdtem a székbe és kellemesen csalódtam mert puha volt és most, hogy körülnéztem láttam, hogy kifestettek és új bútorokat vásároltak és a függönyöket is lecserélték. Minden olyan barátságosan  hatott a nőkre akik beléptek, de legalább is rám biztosan.
-Nahát doki nagyon szép lett a dizájn.- dicsértem meg és ez nagy szó az én számból mert én csak akkor dicsérek meg valamit ha tényleg tetszik.
-Köszönöm. Azért rendeztem át mert olyan rideg volt pont mint az apám.- ezt olyan keserűséggel mondta, hogy az orvosságok elbújhatnának mellette. Ebből arra következtettem, hogy nem volt jóban a szüleivel vagy legalább is az apjával nem. Ezt persze már nem kérdeztem meg mert őszintén szólva semmi közöm nem volt hozzá. Mindenkinek megvan a maga keresztje.
-És ön mivel foglalkozik Msn. Blake?
Nem jól használta a nevemet, de ki vagyok én, hogy egy házasság előtti nőt kitérítsek a hitéből.
-Halott keltő vagyok egy cégnél.- válaszoltam óvatosan akár milyen nehéz is elhinni, de nem mindenki csipázza a munkámat.
-A bátyám is az volt, de ő sajnos belehalt a munkájába.
Na ugye én előre megmondtam, de a csajt azért sajnáltam mert eléggé elkomorodott az arca és a tekintete a múlt homályában elveszett valahol a régi régi időkben. Sikerült letörnöm bravó Anita. Látom már ilyen hatással vagyok az emberekre na meg az egyéb lényekről már ne is beszéljünk. Sajnáltam és megértettem mert én sem álltam felhőtlen viszonyban az apámmal amióta anyám meghalt és újranősült. Talán a lelkem mélyén nem tudtam elfogadni, hogy túltette magát anyám halálán, de ez apám élete volt és neki joga van a saját életét élni hiszen felnőtt férfi. Nem sűrűn látogattam meg őket apám meg nem hívott, de nem is bántam mert semmi kedvem nem volt végignézni ahogy nyalakodnak. Néha úgy érzem féltékeny vagyok mások boldogságára és titokban az ő boldogságukra áhítoztam, de ezt soha senkinek nem vallottam volna be őszintén. Nem mintha nem lettem volna boldog, de vannak bizonyos hiányosságai az életemnek amit egy átlagos ember könnyen tud pótolni vagy megszerezni. De ezt az áldozatot vállaltam így nekem nem szabadna panaszkodnom mivel jól tudtam, hogy mit vállalok.
 Az orvos magához tért és megint az a mosolygós nővé változott akit megismertem amikor beléptem az ajtón. Biztosan emlékrohama volt amit én idéztem elő. Nekem is szokott lenni főleg a jelek miatt és az a legidegesítőbb, hogy nem az én emlékeim hanem Jean-Claudé volt és nem az enyém az viszont érdekes volt, hogy Richardtól sosem kaptam emlékeket. Olyan volt mintha egy vastag acélfallal vette volna körül magát mert félt, hogy megtudom azokat a dolgokat amikkel az emberek nem igazán büszkélkednek, vagy netán talán isten ments megérteném és a végén még úr isten talán még jobban beleszeretnék.
 A dokinéni leült a székre és a munkájához híven a munkáját csinálta. Az csak egy dolog, hogy utáltam, ha valaki idegen taperászik az én kis gyönyörforrásom körül, de a szükség törvényt bont. Bár könnyített a dolgomon, hogy nő volt és nem leszbikus. Hát azért ő is ilyennel él és ő is látja nap mint nap.
 Hirtelen olyan rossz érzés fogott el, de nem az a szemed előtt lepörög az életed érzés hanem az a váratlan fordulat az életedben érzés és ráadásul még kényelmetlenül is kezdtem érezni magam. És ez az érzés csak nőt bennem addig még a doki meg nem szólalt.
-Gratulálok asszonyom ön 3 hetes terhes.
Abban a szent pillanatban köpni nyelni nem tudtam. A szemeim elkerekedtek és úgy guvadtak ki mintha ki akarna esni a fejemből és önálló életet kezdeni, a fejem úgy elvörösödött, hogy a paradicsom hozzám képest ló fasz volt. Nem jutott el az agyamig a tudat, hogy gyereket várok. Egy kis élőlény fog növekedni bennem ami belőlem fog táplálkozni, velem fog aludni és bennem fog növekedni majd megszületik és az én kis babám lesz. Most hasított belém a tudat, hogy nem tudom ki a gyerekem apja. Hiszen a fiúkat 6 hónapja nem láttam és azóta nem volt kapcsolatom. Semmi elfogatható nem jutott az eszembe. Aztán eszembe ötlött, hogy három héttel ezelőtt beleuntak a várakozásba és megkerestek persze nem egyszerre és lehet sejteni, hogy mi lett ezeknek a kiruccanásoknak a vége. Hát persze, hogy lefeküdtem velük hiszen fél éve nem keféltem egy jót ők meg ott voltak át igen. Nem, nem vagyok lotyó csak nagyon bagzott az egyik végtagom na és nagy cucc az vesse rám az első követ aki még nem kívánta a szexet. A doki meg hülyén vigyorgott rám én meg visszavigyorogtam mintha örülnék neki. Ki vagyok én, hogy kitérítsem a hitéből.
-Remélem örül neki hiszen ez csodálatos a férje biztosan örülni fog neki.
-Igen minden bizonnyal.
Nem beszólni nem beszólni.