Anita Blake-A sír virága
ivicicamica 2007.12.30. 18:14
12. Szívdobbanás: Bűnös Vágyak
„Vak szemek néznek rád,
Az elmúlt idő homályán,
Keresed az utat,
Egy kéz megakaszt.
Nem várt találkozás, szeretetlen szeretteinkkel. „
- „Üdvözlök mindenkit a Bűnös Vágyak Klubjában. – egyből felismertem a hangot- Szolgálatukra. Azért vagyunk itt, hogy az önök legsötétebb álmait valóra váltsuk. Soha nem képzelték még el, milyen volna a bőrükön érezni a lélegzetemet? Az ajkamat a nyakukon. A fogak karcolását. A harapásom édes, éles fájdalmát. Szívük vadul dobol a mellkasomon. Vérük az ereimbe folyik. Életet adnak nekem. Tudják, nem élhetek önök nélkül. Egyikőjük nélkül sem.”Laurell K. Hamilton: Bűnös vágyak – a hang a gerincemet simogatta, a tarkómon felborzolódott a hajam, és ez pusztán csak a hangja.
- Francoas –csúszott ki a számon, szerencsére csak nagyon-nagyon halkan.
- Hm? - kapta fel az összes barátnőm egyszerre a fejét. Tudjátok, hogy van a mondás: ha boldog vagy senki nem látja, ha szomorú vagy senki nem látja, de egyszer próbálj meg fingani.
- Semmi-semmi – mentegetőztem, persze senki nem vette be.
- Na… Brianre gondoltál igaz? - mondta az egyik lány. Kaptam a mentőövön.
- Igen! Pontosan! – értettem egyet talán kicsit túl gyorsan, ahogy láttam Cat-on kívül senkinek nem tűnt fel. – Pont rá gondoltam! Hiányzik…- vágtam be a cuki kislány vagyok arcot.
- Ja… megértünk a pali hangja tényleg nagyon felkavaró. Nekem bejön – nyalta meg az ajkait Cat. Azt akarta, hogy elszóljam magam. Hát, ahhoz korábban kell felkelnie. Szétnéztem a teremben. Emlegetett szamár. Francoas sétált az asztalunk felé. Mintha úszott volna a levegőben, olyan könnyedén lépkedett. Drága parfüm és mentolos cukorka szag lengte körbe. A modern technika. Régen mit csináltak a vérszagú száj ellen? Bagóztak? Mézet kortyolgattak? Ezt valószínűleg soha nem fogom megtudni. – hahó! Esther! ESTHER! Köztünk jársz? Föld hívja Esthert!
- Hm… szóltatok hozzám? – néztem fel elmélázva.
- Igen, kábé öt perce csak hozzád szólunk. – szólt megrovóan Cat. Kínos mosoly terült szét az arcomon:
- Bocsi… - éreztem, hogy remeg a hangom. Francoas még nem ért ide. Akkor épp az egyik asztalnál beszélgetett. Lehet nem is akart idejönni, lehet csak rémeket láttam, amikor azt hittem engem keres… Lehetett volna… De nem lett:
- Esther! – hajolt meg mélyen Francoas.
- Ti ismeritek egymást? – nézett hol egyikünkre, hol másikunkra Cat.
- Van szerencsém – villantotta ki a fogait a vámpír. – Rég nem láttuk egymást Chatrine.
- Ti ismeritek egymást? –ismételtem meg a kérdést, és most az én szemem ugrált a legjobb barátnőm és álmaim megkeserítője között.
- Sajnos – karmolt a műkörmeivel ideges a levegőbe Cat.
- Honnan? – nem is tudtam igazán, hogy melyiküknek szól ez a kérdés.
- Hát… - kaparta az asztalt Cat. Soha nem láttam még zavartnak. Pedig akkor az volt, határozottan is.
- Ő az én egyetlen drága kishúgom – szólt ünnepélyesen komoly arccal Francoas. Na persze, én meg a Mikulás vagyok, aki bölcsen tinilánynak álcázza magát. Pont ugyanakkora sületlenség ez is.
- Oké, ez poénos volt… most komolyan –böktem oldalba Chatrinet.
- Komolyan ez az igazság – nézett rám Cat. Ezek összebeszéltek ellenem? Az ő dolguk, ha ők így akarnak játszani, legyen. Gondoltam.
- O-ké... de akkor Cat hogy, hogy nem vámpír? – tettem fel a keresztkérdést.
- Csak féltestvérek vagyunk – nézett fel a vámpírra a lány. – Más az anyánk. Én félvámpír vagyok.
- Az meg mi fán terem? - kérdeztem értetlenül. Félvámpír. Hiszen a város ura több száz éves, nem csak a nemrég elhunyt vámpíroknak lehet gyerekük? Ennyit arról, amit az egyetemen tanultam… még hogy az idősebb vámpírok nem képesek szaporodni.
- Az hosszú story… - mosolygott kínosan Cat. Sajnáltam. Én se szívesen hangoztattam volna az ilyen származásom.
- Értem – nem kínoztam tovább. Ha akarja, majd elmeséli.
- Utálom a bátyám – karmolt az asztallapba újra a fekete körmökkel.
- Miért? – kérdeztem csendesen. Francoas csak hallgatott.
- Mert egy gyökér. – oké, be kell vallanom, valami szolidabb válaszra számítottam. Mondjuk Chatrintől…
- Én is szeretlek – mosolygott rá negédesen a vámpír. Asszem sikerült megsértenünk. Fura egy este volt…
|