19. Szívdobbanás:  Never Ending

            „Klórszagú falak között

            Fájdalmas sejtés gyötör.

            Nyugalmas napok

            Na persze, egyszer majd kapok.

            Az élet háromszögeiben elveszek. A kijáratott kutatom.”

Egy kórházi ágyon fekve ébredtem. Ez jó volt. Nem lógott ki semmilyen cső a könyökömből. Ez is jó volt. Felültem. Szintén jó. És Richardot és Briant láttam. Hm. Nem rossz. De mit keresnek itt?

-                          Esther végre! – szorította meg a kezemet Richard

-                          Örülök hogy jól vagy – csókolt meg szelíden Brian.

-                          Ti hoztatok ide? – kérdeztem bizonytalanul. Kicsit kótyagosnak éreztem magam.

-                          Nem – rázta meg a fejét Brian. – Nem tudják ki hozott be. Csak ezt hagyta itt – és egy becsomagolt dobozra bökött. – Öltözz át. Kint megvárunk.- csak bólintottam. Ennyire telt. Amint a fiúk kimentek öltözni kezdtem. A doboz végig ott kérette magát, amikor kész voltam nem bírtam magammal kinyitottam. Egy doboz fehér csokis rózsa alakú bon-bon esett kis és egy levél. Olvasni kezdtem, bár ez nem ment olyan könnyen, mert nem volt szépen írva, látszott, hogy kapkodott az, aki írta.

„Mon Cherries!

Örülök, hogy épségben vagy. Féltettelek. Ne haragudj a késlekedésemért. Sajnálom, hogy megrémítettelek. Ne haragudj, hogy nem várom meg az ébredésed, de közeleg a hajnal. Úgy látszik legyőztük az első Gabrieled – tudod aki Anitát megölte- . „

Nem tudtam…

„ Kérlek ezentúl jobban vigyázz magadra. Je t'aime. Majd kereslek, ne aggódj, ma petite.

Francoas”

 Szeret… na persze. Majd keres? Azt elhiszem. És hogy ne aggódjak. Ez már bajosabb lesz. Majd megoldom, már ha tudom.

Most komolyan… Egy vérfarkas az apám. Egy vértigris a pasim miközben egy vámpír halandó szolgája vagyok, aki épp most mentette meg az életemet a gyerekori szerelmemtől és a saját apámtól.

Mindez alig néhány hét leforgása alatt történt. Jah, és a szövegből azt veszem ki, hogy jönnek még Gabrielek. Közbe Anita haláláról is többet akarok tudni. Ezek után mégis, hogy ne aggódjak? Mozgalmasnak ígérkezik a jövőm, de hát a kőkemény vámpírvadász nem panaszkodik.

VÉGE